5. Rész - Harry és a barátai

/ Chelsea szemszöge/

Történelem óra a szokásosan ment...vagyis, a padtársammal Will-el hülyültünk, beszólogattunk a tanárnak, röhögtünk azon is ami inkább bántó volt mint vicces...de hát ezek vagyunk mi.

- Miss.Ryan a jegyei katasztrófálisak, nem vagyok benne biztos, hogy megadom a kettest. Lehet egy utolsó felelés nem ártana.- sétált a padunkhoz Mr.Jons

- Mi? 1.51- re állok. Megvan a kettes .- áltam fel...igen egyedül a töri az amiből sík hülye vagyok.

- Sajnos az előző órai egyessel összeszámólva kettes.- vetett rám egy olyan 'háhhászerencsétlen' vigyort.

- Mi? Maga beírt nekem oktalanúl egy egyest? - beszéltem hozzá idegesen

- Nem oktalanul..egyfolytában pofázik a kisasszony, és ez eléggé zavaró. Így órai munka egyes.- mindenki minket figyelt, hiszen az óra kellős közepén tárgyaltunk.

- Mi az, hogy pofáztam? Maga csak szopat engem, mert nem vagyok olyan a kis mintatanúlója! - jelentettem ki

- Hogy beszél? Irány az ígazgató.- csapott mérgesen a padra, én felvettem a pad melőll a táskám, amit szokásosan a vállamra aksztottam majd elindultam az ajtó felé. Még mielőtt kiléptem volna, visszafordultam. És egy puszit küldtem a tanáromnak, aki elkerekedett égő szemkkel nézet rám. Én, mintahogy az osztály társaim hangos nevtésben törtem ki, majd kisétáltam.

Lementen a lépcsőn, majd a végtelen hosszú folyosó végén megálltam, hiszen ott van az igazgató. Vettem egy nagy levegőt majd kinyitottam, beléptem a helységebe ahol a férfi a székében ült és a papirokat intézte.

- Oh, Miss. Ryan, mi járatban?- tette le a papírokat amikor meglátott.

- Nézze Mr. Anderson, Mr. Jons küldött le mert volt egy kis incidensünk az órán amire egyikünk sem reagált a legjobban.

- Mi történt?- húzta ki nekem a széket, leültem.

- Azt mondta, hogy múltórán egész végig pofáztam...igen ezt mondta. És én meg tudja milyen vagyok, visszaszóltam.

- Mit mondott?

- Az lényegtelen. De egy valami zavar. Egy tanár, hogy beszélhet így egy diákkal? Nem neki kéne inkább példát mutatni a gyerekeknek? De, ehelyett elöttük beszél csunyán. Mindenki tudja, hogy nem ez a környék legjobb iskolája, de ez még egy okot add, hogy soha ne is lehessen az.

- Igaz amit mondott, kisasszony! Intézkedem, most pedig haza mehet! Igazolom ezt a napot magának.

- Köszönöm. További szép napot!- sétáltam ki az irdodából.

Küldtem egy SMS-t Audry-nak amiben ez ált:

'Hahah, ezt üzenem Mr.Jons-nak. Otthon találkozunk Bébi ;) '

Gyorsan menten oda a kocsimhoz, hogy minnél elöbb otthon lehessek.

Beszáltam a járművbe, és hazamentem. Levedlettem magamról a koszos,  használt ruhákat. Majd a szennyesbe hajítottam azokat, nem vagyok híve a ruháknak így egy melltartóban és bugyiban ültem le Tv-nézni. Éppen Jim szerint a világ maraton volt, kedvencem. Mindig nagyon jókat nevetek ezen a sorozaton, most sem volt másképp. Nem tudom mióta üllhettem ott de nem is igazán érdekelt, mikor Audry betoppant.

- Szia! - ült le mellém.- Az igazgató bejött és lecseszte Mr.Jons..megadta neked a 2-est.

- Yeaah.- pacsiztunk le.

- Mikor mész dolgozni? - nézett rám

- 3-kor, mennyi az idő?

- fél 4 múlt - nevetett, és ekkor esett le

- Basszus.- felkaptam a kocsi kulcsot, majd kirohantam...leesett. Gyorsan visszafutottam a házba magamra kaptam egy csőgatyát, egy OBEY- es polot. És ismét rohanni kezdetem.

- Megyek veled.- ült be az autóba Audry. Beletapostam a gázba, nem érdekel, hogy megbüntetnek a zsaruk...gyorsitottam. 2 perc múlva  a munkahelyem elött álltam meg, bent Harry ült 3 lánnyal és 4 fiúval. Rettentő gyorsan berohantam az üzletbe. Mindenki rám nézet, de én csak Nick dühös szemeit éreztem magamon.

- Késtél. - sétált elém.- Indok?

- Jim szerint a világ maraton van, tudod, hogy szeretem! Ne haragudj. Szejetlek.- vágtam cuki fejet. Az alsó ajkaimat lebigyesztettem általában így cukibb vagyok...bevált.- Nem is tudod mi történt ma velem.- vettem magamra a kötényt, a zsebembe raktam a jegszettömböt és a tollat.

- Szolgáld ki azokat! - mutatott Harry-ékra....OH.MY.GOD.  Az ott Perrie Edwards?

- Öhmm. Oké.- sétáltam oda az asztalukhoz.- Szisztok! Szia Harry. Mielőtt még meg szolaltok nagy rajongod vagyok....- folytattam de a Sötét, zselézett hajú közbevágott

- Köszi.- mondta..mivan? Elég hülye fejet vághattam vagy mi, de Harry eléggé jót nevetett rajta.

- Ömm, biztos te is nagyon híres vagy. De én Perrie-hez beszéltem.- szólaltam meg kissé szégyenlősen.

- Ja...az más.- nevetett mire a szőke hajú srác is mellette.

- Amúgy köszi ömm....- szólalt meg Perrie

- Chelsea.- mosolyogtam. Majd susorgást hallottam a csikós polós gyerektől.

- Ő, ő az? - suttogta Harry-nek

- Kussolj már! - csapott egy baráti a vállára.

- Szóval ki mit kér? - vettem elő a papírt és tollat......

4 KOMI ÉS ÚJ RÉSZ !